A D3-vitamin nem enyhíti a COVID-19 fertőzöttek betegségének lefolyását és nem csökkenti a halálozást

A COVID-19-cel kapcsolatos elkerülhetetlen információdömping kapcsán biztos, hogy mindenki hallott már arról, hogy a nagyarányú átoltottság elérésig nincs más hathatós módszer a védekezésre, mint az immunrendszert a lehető legjobb állapotba hozni és abban tartani. Ezen belül is első helyen szerepel a D3-vitamin bevitelének a fontossága a D-vitaminnak tulajdonított pozitív hatások pl. a gyulladáscsökkentés miatt. Mondjuk úgy, ez az alternatív irány fősodra. Ez az irány még mindig figyelmen kívül hagyja a táplálkozás egészének fontosságát.

A D-vitamin rendszeres és fokozott bevitelét szorgalmazók sorában számos jól hangzó és ismert név vagy intézet is szerepel. Már hozzászokhattunk, hogy a D-vitaminnal kapcsolatban bármilyen pozitív állítást tudományos közlemények garmadával támogatnak meg, amitől a laikus olvasó azonnal a D-vitamin pártjára áll. Az igazi kérdés viszont mindig az, hogy ha egy adott betegségben D-vitamint adunk, az ténylegesen segít-e a betegen. Szerencsénk van, nem kell találgatnunk, hiszen a koronavírussal kapcsolatban pont egy ilyen vizsgálat jelent meg a közelmúltban.

A CIKK ÁLTAL ÖSSZEFOGLALT ELŐZMÉNYEK

• A WHO 10 évvel ezelőtt epidemiának nevezte az emberiség alacsony D vitamin szintjét.
• Dr. David Meltzer, a ’Chicagói Egyetem’ orvosprofesszora, a ’JAMA’ tanulmány vezető szerzője szerint: „Számos élettani és biológiai adat tanúsítja, hogy a D-vitamin szedése igenis számít” Meltzerék vizsgálatai szerint, aki alacsony D-vitamin-szinttel rendelkezik, az nagyobb eséllyel fertőződik meg a koronavírussal. (1)
• A Boston Egyetem kutatását vezető Michael F. Holick a közelmúltban egy olyan tanulmányt is publikált, amely szerint az elegendő mennyiségű D-vitamin 54 százalékkal csökkentheti a koronavírus-fertőzés kockázatát. (2)

A fentebb is említett, valamint a további hasonló kutatások nem kontrollált klinikai vizsgálatokon, hanem kórházi adatok elemzésén alapulnak, így komoly ok-okozati összefüggések megállapítására nem alkalmasak. Ezidáig tehát nem volt megfelelő bizonyíték arra, hogy a D-vitaminpótlás bármilyen hatással lenne a COVID-19 lefolyására, halálozására, noha az ellenkezőjére sem.

Senkinek nem kell azonban újabb álmatlan éjszakákat tölteni azon gondolkozva, hogy vajon szignifikáns javulást jelent-e a D vitamin intervenció a COVID-19-ben. Született a  közelmúltban ugyanis egy cikk, ahol a D3-vitamin szupplementáció hatását vizsgálják kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollált kísérletben. (3)

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

Azt vizsgálták, hogy 200.000 egység D3-vitamin adása csökkenti-e a COVID-19 miatt kórházban kezelt betegek betegségének lefolyását illetve a betegek halálozását.

A TERVEZÉS, BEÁLLÍTÁS ÉS A RÉSZTVEVŐK

A vizsgálat körülményei minden tekintetben megfeleltek a tudományosság kritériumainak. A szerzők egy multicentrikus, kettős-vak, randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatot végeztek két központban, Sao Paulóban, Brazíliában, 2020 júniustól októberig.  A vizsgálatba 240 súlyos COVID-os kórházi beteget vontak be.

A betegek fele 200.000 NE D3-vitamint kapott szájon át, a másik fele placebo-t.

(Mi 10 éve hasonló adagolást alkalmazunk a táplálkozásintervenció kezdetén betegeink esetében – kiegészítés Paleomedicina)

A VIZSGÁLAT SORÁN MÉRT PARAMÉTEREK

 Elsődlegesen a: 

• kórházban tartózkodás ideje

Másodlagosan a:

• mortalitás
• ITO (Intenziv Terápiás Osztály) -ra való felvétel
• gépi lélegeztetés szükségessége
• 25-hidroxi-D plazma szint
• kreatinin plazma szint
• calcium plazma szint
• CRP (akut fázis fehérje, egy releváns gyulladásos faktor) érték

EREDMÉNYEK

Az elemzésnél összehasonlították az eredményeket a D-vitamint és a placebo-t kapók esetében.

A D-vitamin szupplementáció jelentősen megemelte a gyógyszert kapók szérum D3-vitamin szintjét a placebo-hoz képest.

Nem találtak azonban szignifikáns különbséget

• a kórházi tartózkodás idejében, ami mindkét csoport esetében 7 nap volt átlagosan, 
• a halálozási arányban, ami 7% ill. 5,1% volt (D3 vs placebo)
• az intenzív ápolás szükségességében, ami 15,8% ill. 21,2% volt (D3 vs. placebo)
• a lélegeztetés szükségességében, ami 7% ill. 14% volt (D3 vs. placebo)

a két csoport között.

A CIKK KÖVETKEZTETÉSE

A súlyos COVID-19-ben szenvedő kórházi betegek között a D3-vitamin pótlása biztonságos volt (ez azért is érdekes, mert például mi magunk is kaptunk kritikát a 200.000 NE dózis alkalmazása miatt – kiegészítés Paleomedicina). A D3-vitamin pótlása növelte a 25-hidroxi-D szintet, de nem csökkentette a kórházi tartózkodás időtartamát vagy a betegség lefolyására vonatkozó jellemzőket a placebo-hoz képest. Eredményesség hiányában a szerzők nem látnak alapot arra, hogy a D3-vitamin kiegészítés adjuváns kezelésként való alkalmazását ajánlják a COVID-19-ben szenvedő betegek esetében.

A PALEOMEDICINA KIEGÉSZÍTÉSE

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a D-vitamin jelentős szerepet játszik a megfelelő immunitás létrejöttében. Az alacsony D-vitamin szint rizikófaktorként szerepel a légzőszervek akut betegségeinek kialakulásában, többek között a vírusinfekciókban. A D-vitamin adásához nagy reményeket fűztek, ami az immunerősítő és gyulladáscsökkentő hatásokat illeti. A mindenki által várt pozitív eredmény azonban elmaradt. 

HOGYAN LEHETSÉGES, HOGY AZ EMLÍTETT, TELJES ÉS MEGFELELŐ TUDOMÁNYOSSÁGGAL VÉGZETT KUTATÁS, AZ ITT ISMERTETETT EREDMÉNYT HOZTA? 

Vizsgáljuk meg, milyen tényezők lehetnek felelősek a várt hatás elmaradásáért. !
 

1. A beadott 200.000 egység D-vitamin maximálisan elegendő a hiányzó inaktív vitamin készlet pótlására. Ezzel nincs probléma. Azzal viszont van, hogy a vitamint 10 ml földimogyoró olajban szájon át kapták a betegek. Ilyenkor az a hátrányos hatás jelentkezik, hogy a növényi olajok, így az alkalmazott földimogyoró olaj is, megemeli a szervezet gyulladásszintjét, ami éppen az elérendő cél ellenében hat. és nem tévedés, ez akár kis mennyiségre is igaz, hiszen az immunrendszer és a gyulladásos láncolat minőségi reakciók sorozata, így a mennyiség nem feltétlenül lényeges. (Ugyanez történik, ha tablettás D-vitamint szedünk, ami például rizsport tartalmaz vivőanyagként, mivel a rizs, lévén gabonaféle, az egyik legagresszívebb béláteresztést (ÁBSZ) okozó anyag. ÁBSZ esetén a gyulladásos faktorok szintje megemelkedik a szervezetben. Az eredmény tehát ismét ellentétes lehet a D-vitamintól várt hatással.)
   
2. A másik probléma, hogy az immunitásban a D-vitamin aktív formájának van kulcsszerepe, a kiegészítő viszont az inaktív formát tartalmazza. A szervezeten belül egy meglehetősen bonyolult és összetett rendszeren keresztül szintetizálódik az aktív 1,25-dihidroxy-vitamin D. Ismert biokémiai mechanizmusok miatt itt van a kutya elásva. A gyümölcsökben lévő szénhidrátok, elsősorban a fruktóz, blokkolja az inaktív D-vitamin aktív D-vitaminná alakulását. Már rendkívül kis mennyiségben is. Vagyis hiába elegendő számszerűen a bevitel, ha annak hasznosulása nem hatékony. Tehát hiába mérünk tengernyi inaktív D-vitamin mennyiséget a vérben (márpedig a rutin D-vitamin mérés az inaktív formát méri), ha aktív D-vitamin nem jön létre.

Elmondhatjuk tehát, hogy a gond részben a vivőanyagokkal, részben a táplálkozás többi részével van. Ezen belül pont azzal a részével, amit a hivatalos orvoslás és dietetika egészségesnek mond. 

A korábbról ismert adatokból, melyekben  a magasabb D-vitaminszint és a kevesebb koronavírus szövődmény összefüggésére utaltak, sajnos nem lehet azonnal arra következtetni, hogy kiegészítő formájában adva a D-vitamint ugyanezt a hatást elérjük. Ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amit a C-vitaminnal kapcsolatban már leírtunk: a magasabb C-vitaminszint alacsonyabb rákkockázattal jár együtt, de a kívülről, kiegészítő formájában adott C-vitamin nem előzi meg a daganatok kialakulását, és/valamint nem csökkenti a daganatos halálozást (4).

VAN MEGOLDÁS EGYÁLTALÁN?

Természetesen van. Amennyiben az ember nem avatkozik bele az evolúció által tökéletesre alakított folyamatokba, a rendszer helyreáll és hibátlanul működik. A megoldás magában az optimális táplálkozásban rejlik. Amennyiben szükségleti táplálkozást folytatunk, tehát eszünk mindent, amire szükségünk van — adott esetben magas D-vitamin tartalmú élelmi anyagokat, és nem eszünk semmit, ami káros az embernek, — tehát pl szénhidrátot, tejtermékeket, gabonaféléket, fruktózt, növényi olajokat vagy romboló növényi anyagokat, akkor a D-vitamin bevitel elégséges lesz és optimálisan hasznosul. Ennek a megfelelő és kívánatos módja a vörös húsok és az állati belsőségek rendszeres fogyasztása, különös tekintettel az emlősállatok, leginkább legelő állatok májára. Fontos tényező a megfelelő mennyiségű zsír bevitele is, hisz koleszterin nélkül nem épül fel a D-vitamin váza. A fenti állitást számos az északi-sarkkörön túli népcsoport D-vitamin szintjének vizsgálata egyértelműen alátámasztja (5).

A megoldás tehát nagyon egyszerű, elfért itt 8 sorban.

Visszatérve a cikk elejére: Érdekes lenne az adott kísérletet lefolytatni egy olyan kontroll csoporttal is, ahol a D-vitamint emlősállatok belsőségeivel és vörös hússal viszik be, a megfelelő mennyiségben, azaz paleo-ketogén táplálkozásintervencióval.

Referenciák

1. Meltzer DO, Best TJ, Zhang H, Vokes T, Arora V, Solway J. Association of Vitamin D Status and Other Clinical Characteristics With COVID-19 Test Results. JAMA Netw Open. 2020 Sep 1;3(9):e2019722.
2. Maghbooli Z, Sahraian MA, Ebrahimi M, Pazoki M, Kafan S, Tabriz HM, et al. (2020) Vitamin D sufficiency, a serum 25-hydroxyvitamin D at least 30 ng/mL reduced risk for adverse clinical outcomes in patients with COVID-19 infection. PLoS ONE 15(9): e0239799. 
3. Murai IH, Fernandes AL, Sales LP, Pinto AJ, Goessler KF, Duran CSC, Silva CBR, Franco AS, Macedo MB, Dalmolin HHH, Baggio J, Balbi GGM, Reis BZ, Antonangelo L, Caparbo VF, Gualano B, Pereira RMR. Effect of a Single High Dose of Vitamin D3 on Hospital Length of Stay in Patients With Moderate to Severe COVID-19: A Randomized Clinical Trial. JAMA. 2021 Feb 17:e2026848. 
4. Clemens Z, Toth C. Vitamin C and Disease: Insights from the Evolutionary Perspective. Journal of Evolution and Health: A joint publication of the Ancestral Health Society and the Society for Evolutionary Medicine and Health 1(1) 2016
   link: https://www.paleomedicina.com/en/vitamin_c_and_disease_insights_from_the_evolutionary_perspective
5. Kozlov A, Khabarova Y, Vershubsky G, Ateeva Y, Ryzhaenkov V. Vitamin D status of northern indigenous people of Russia leading traditional and “modernized” way of life. Int J Circumpolar Health. 2014 Dec 2;73:26038